A Hór-völgye kapujában található Cserépfalu már évezredek óta lakott
település. A falu 1248-ból származó első okleveles említése alapján
1998-ban ünnepelte fennállásának 750. évfordulóját,jóllehet története a
XII. század elejéig nyomon követhető.
Alapítója egy délvidéki
származású birtokos, Crispinus (Csrepinus) lehetett, s a község nevét is
tőle örökölte. A XIII. század elején már Katapán egri püspök tulajdona
lett, akinek a halálával a birtok a püspökségre szállt. Az egri
püspökség tulajdonosi jogát előbb II. András, majd IV. Béla, s végül
1326-ban Károly Róbert is megerősítette, jóllehet Nagy Lajostól (vagy
Károly Róberttől) már királyi ( királynéi) birtokként tartják számon.
Árpád - kori templomáról 1332-ben kelt okiratban olvashatunk először.
Anjou
– korban épült Cserépvárát még Zsigmond idején is királyi (királynéi)
várként tartják számon. 1443-ban I. Ulászló Berzeviczi Pohárnok Istvánt
iktatja a Cserépvára és a falu birtokába, amely 1462-ben bekövetkezett
halálával Rozgonyiak kezére szállt. 1495-ben a falu birtokosa már
Hédervári Ferenc , 1523-ban pedig II. Lajos a Báthoryak kezébe adja. A
Báthoryak nyomán Cserép lakói valószínű már az 1560-as évektől áttértek a
református hitre. Eger eleste után , 1596-ban Cserépvára ellenállás
nélkül, bár csak időlegesen került török kezére.
A XVII. – XVIII.
században a földesúr személye gyorsan változott. A bedegi Nyáriak után
Homonnai – Drugeth Zsigmond és felesége Eszterházy Mária birtokolta. Őt
követte az Orlik család, majd a L’Hullier, a Forgách és az Eszterházy
család. Az egri püspök Szalai Barkóczy Ferenc 1753-ban szerette volna
visszaszerezni Cserépfalut, kísérlete azonban csődöt mondott. A XIX.
század elején már Dessewffi Ferenc a földesúr. Halálával az uradalom a
koronára szállt, majd hitbizománnyá válásával először a Koháryaké, majd
Szász-Coburg Góthai hercegi uradalom lett egészen 1945-ig. A háború
okozta népességcsökkenést a Rákosi rendszer parasztságellenes politikája
ellenére még kiheverte a település. A mezőgazdaság „szocialista
átszervezése” azonban már a népességszám rohamos csökkenését
eredményezte ’60-as évtizedben. Ezzel párhuzamosan megindult a település
elöregedése is.
A falu megtartó ereje a rendszerváltás után néhány
évvel ismét növekedni kezdett. Ennek kézzelfogható jelei a nagy volumenű
infrastrukturális fejlesztések (vezetékes víz, szennyvízcsatorna
hálózat és gázvezeték kiépítése) és a vállalkozói kedv megélénkülése
(pl.: falusi turizmusba számos család bekapcsolódott). Ennek nyomán nőtt
a faluba költözők száma. Az üresen álló házak iránti kereslet
megnövekedése azonban elsősorban a rekreációs célokat szolgáló „hétvégi
házak” elszaporodásával hozható kapcsolatba. A rendszerváltás után
bekövetkező kedvező változásokat és az Európai Unióba való belépés
perspektíváját tekinthetjük legfőbb biztosítéknak Cserépfalu hosszú távú
fennmaradásának. Forrás:cserépfalu.hu
Cserépfalu ma
A Hór-völgy kapujában található település igen sokoldalú programot kínál. Maga a völgy az egyik legcsodálatosabb hegyikerékpáros útvonal az országban, de természetesen gyalogosok számára sem kisebb élmény.
Itt található a nevezetes Suba-Lyuk-Barlang, Cserépfalvi Imre emlékmúzeuma, izgalmas pincék, lovas tanya és sok más érdekesség is.
A település már egy 1196-os forrás is megemlíti Cheryp néven, ám a 15. századtól már Cserép elnevezés szerepel. A főleg gyümölcs- és szőlőtermesztéssel, valamint fafeldolgozással és mészégetéssel foglalkozó lakosság többnyire az egri püspökség fennhatósága alá tartozott az évszázadok során, kivéve a török időket.
A 23 kilométeres Hór-völgy kettészeli a Bükki Nemzeti Park legvédettebb területét. A csodálatos környezet mellett feltétlenül érdemes felmászni a falu közelében lévő Suba-lyuk-barlanghoz. A Neander-völgyi ősember világhírű barlangja ez, ahol 1932-ben megtalálták a 30-70ezer évvel ezelőtti ősemberek maradványait, eszközeit. A nemrégiben felújított barlang és feljárata igazi élményt a múlt kedvelő kirándulóknak. A leletek másolatait a cserépfalui Suba-Lyuk Múzeumban láthatjuk.
Szintén a Hór-völgy alsó bejáratánál találhatjuk az Oszlai-tisztáson berendezett tájházat. A faluban található még a híres könyvkiadó Cserépfalvi Imre 1998-ban berendezett emlékszobája.
A bor iránt érdeklődők számára kihagyhatatlan program a cserépi pincesorok felderítése, ezek közül is az egyik legnevezetesebb a Berezdi pincesor. A háromszintes pincesorra általában nem a panoráma miatt mennek a kíváncsi vendégek, pedig ez sem utolsó: szép kilátás nyílik a falura, a környékre, valamint a Hór-völgyre .
A kaptárkövek
Az izgalmas és titokzatos múltú kaptárkövek számos helyen megtalálható a Bükkalján. Kaptárkőnek neveznek minden olyan földalatti alakzatot, amelyben egyes feltételezések szerint méhészkedési, mások szerint valamilyen kultikus célzattal szabályos fülkét vágtak. A méhészetre való általános elnevezés inkább onnan ered, hogy Bükk térségben található ilyen kövek egy része süveg formájú, tehát alakjával a hagyományos kaptár kialakítását idézi.
Az elmúlt századokban sokan próbálták megfejteni e különleges földtani képződmények titkát, ám nagy bizonyossággal egyelőre annyi tudható, hogy a vakablakok egy része még jóval a honfoglalás előtt keletkeztek, és hogy azokat mind a magyarok előtti népek, mind pedig a honfoglalók közvetlen leszármazottai kultikus célzattal is használhatták.
Míg a kaptárkő igen eltérő méretű, maguk a fülkék hasonló nagyságúak, átlagos méretük 60x30cm körüli. A szájhagyomány igen érdekes történeteket őrzött meg a kaptárkövekkel kapcsolatban. Az egyik legenda szerint a kereszténység felvétele és az államalapítás idejében zajlott polgári forradalmak vezetőinek hamvait ilyen fülkékbe temették. Mások pogány oltárköveknek tartják a képződményeket, ami alátámaszthat az, hogy Szent László törvényei valóban felléptek a pogány szertartások ellen, megtiltva a fáknál, köveknél bemutatott áldozatokat.
A kaptárkő elnevezés persze erős érv azok számára, akik szerint a fülkében méhkaptárok voltak, és a legtöbb fülke szakemberek szerint valóban alkalmas egy méhcsalád telelésére.
Bármilyen szerepük is volt a régmúltban ezeknek a köveknek, egy biztos: feltétlenül érdemes felkeresni valamelyiket egy túra keretében.
Forrás: Bor.Kul.Túra Eger és a Bükk
Ódor várrom
A tájház megtekintése után páratlan élményt nyújthat az Ódor-vár megmászása. A Hór-völgyén a tájháztól pár száz métert É-ra haladva, balra indul a kék rom „L” jelzés, amely felvezet a tszf. 546 m magas hegycsúcsra felépült vár maradványaihoz. Jelenleg a jelzés szürkére le van festve, így ezt kell követnünk.
A várrom relatív magassága kb.300 méter. A merészen kiugró mészkőgerincet – védve a keskeny gerincre épült kisméretű várat – sziklába vágott árok választja el a mögöttes területtől. A vár többi oldalát meredek mészkőlejtők oltalmazzák a betolakodótól. Sánc, vagy más árok a vár körül nincs a vár platóját egykor kőfal vette körül. Az erődítmény valószínűleg a hegy alatt húzódó és a középkorban forgalmas Hór – völgyi út figyelését szolgálta.
Jóllehet a „bejáratnál” sziklába vésve elolvashatunk a vár történetéről is (kőkori telep – vaskori erőd – középkori magyar vár – huszita rablóvár – lerombolták 1474 körül), az ott leírtak erős korrigálásra szorulnak. Amit ma tudunk, hogy építésre valószínű IV.Béla adott engedélyt Lambert egri püspöknek. Az a vélekedés, miszerint a husziták építették volna, teljesen kizárt, hiszen a vár már 1337-ben megvolt. A várat Mátyás uralkodása idején Rozgonyi Sebestyén (Cserépvár akkori tulajdonosa) és Hédervári László egri püspök rombolta le.
A romokról csodálatosan szép kilátás nyílik a Dél-Bükk hegyláncaira, a Bükkalja szelíden hajló dombsoraira, falvaira. Tiszta időben megpillanthatjuk akár a 40 km-re folyó Tisza vonalát is. Észak felé pedig a Nagy – fennsík felmagasodó pereme zárja le a panorámát.
Az Ódor várrom mögötti nyeregben fedett pihenőhely és szalonnasütő hely várja túrázókat. Az észak felé induló kék rom „L” jelzésen elindulva mintegy 500 m-t megtéve pedig tiszta vizű forrásnál enyhíthetjük szomjunkat.
Forrás:cserépfalu.hu
"Kisamerika" barlanglakások
A Berezdí tetőn álló kilátótól délre, a hegy oldalába faragták a "Kisamerika" néven emlegetett barlanglakásokat. Különös nevét a reformátusok ragasztották rá gúnyból, utalva arra, hogy amíg a falu gazdagabb lakói a világgazdasági válság idején Amerikába vándoroltak ki,addig a szegények csak "Kisamerikáig" jutottak el.
